Καὶ ἐπιγνοῦσα τὴν φωνὴν τοῦ Πέτρου, ἀπὸ τῆς χαρᾶς οὐκ ἤνοιξεν τὸν πυλῶνα, εἰσδραμοῦσα δὲ ἀπήγγειλεν ἑστάναι τὸν Πέτρον πρὸ τοῦ πυλῶνος.
And when she knew Peter's voice, she opened not the gate for gladness, but ran in, and told how Peter stood before the gate.
Cuando reconoció la voz de Pedro, de la alegría ni siquiera abrió la puerta, sino que corrió adentro y exclamó: «¡Pedro está a la puerta!»